bornemisza

Hírek - Események

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság márciusi rendezvényére

 

Meghívottunk:

Léphaft Pál (Nagybecskerek – Vajdaság)

karikaturista, újságíró

Palikatúrák – Léphaft Pál írva és rajzolva

2024. március 3.

-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15
Magamról:

Karikaturistaként tartanak számon, pedig Léphaft vagyok.

Szemüveget, bajuszt és 42-es cipőt viselek. Nagybecskereken

születtem 1952. január 17-én, Antal napján. Ami utána történt,

ajándék. Jó őrangyalt kaptam, még mindig kitart mellettem.

Köszönet, hogy rögtönözhettem. A gyermekeim és unokám is

Léphaftok. A feleségem félig az. Bak vagyok. Gyermekkoromat fivérként szerencsésen átvészeltem.

Újvidéken 1972 óta vagyok itthon, az újságírásban pedig 1977-től otthon. Az első karikatúrám 1973-ban

jelent meg az újvidéki Magyar Szó napilapban, azóta rajzolok és kiállítok itthon, otthon és külföldön.

Illúzióim elvesztek, a becsületes megtalálót kérem, juttassa el a következő címre: lephaft@gmail.com

Mások szerint:

 

Karikaturista, újságíró, (Nagybecskerek [Zrenjanin, YU], 1952. január 17. – ), 1972-76: az Újvidéki Egyetem

Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett. 1977-87: az

Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztőségének újságírója, 1987: a Magyar Szó napilap karikaturistája, 1994

novemberétől szatirikus mellékletének, a Grimasznak a szerkesztője. 1990-97: a Napló c. hetilap állandó

munkatársa és szerkesztőségi tagja. 1992-től a Magyar Nemzet külmunkatársa, valamint a Heti Válasz és a

Brassói Lapok karikaturistája. Eddig több karikatúrakötete jelent meg: Ping Pong, 1981, Újvidék; Más –

világ, 1995, Újvidék; Kontra retus, 1998, Zenta; Végvári panoptikum, 2000, Újvidék; Végvári panoptikum II.

2012, Újvidék; Gúnyhatár, Illyefalva 2021. 1989-től: a Telepi Rádió (újvidéki politikai kabaré) szerzője és

szereplője Klemm Józseffel és Heinermann Péterrel.

 
 
 
 
 
 
 
 
Gúnyhatár, Illyefalva 2021
Díjak,elismerések:

1973: az újvidéki Képes Ifjúság 1. karikatúrapályázatának díja; 1978: a Montreali Nemzetközi

Karikatúrakiállítás 2. díja; 1979: A gyermekek éve 2. díj, Belgrád; 1987: a Montreali Nemzetközi

Karikatúrakiállítás 3. díja; 1997: a Szerbiai Iparművészek és Formatervezők Szövetségének oklevele; 1997:

Forum Képzőművészeti Díj, Újvidék; Karikatúra határok nélkül – különdíj, Budapest; a Szkojei Oszten c.

szatírikus lap nemzetközi karikatúrapályázatának különdíja; 2006: Az én városom, a városi polgármesterek

találkozójának díja (Kecskemét); A belgrádi EU iroda karikatúra pályázatának első díja (két ízben)

A Szabadelvű Médiaműhely (Budapest) Európa-érme; Forum képzőművészeti díj (Újvidék); 2005: Napleány-

díj, délvidéki publicisztikai elismerés (Szabadka); Szent Gellért-emlékérem (a Nagybecskereki Egyházmegye

elismerése); Életműért MÚOSZ Aranytoll díj; Kultúra Lovagja cím; Magyar Arany Érdemkereszt, a

délvidéki magyar kulturális és művészeti életben folytatott több évtizedes alkotói tevékenysége

elismeréseként

 

Kiállítások:

Egyéni kiállítások: Újvidék, Budapest, Belgrád, Zágráb, Baja, Kolozsvár, Szeged, Marosvásárhely, Brassó,

Arad, Nagyvárad, Magyarkanizsa, Szabadka, Szerencs, Prága

Csoportos tárlatok: Montreal, Szkopje, Baku, Belgrád, Kragujevac, Slavonski Brod, Saint-just-le-Martel,

Istambul, Bordighera, Prizren, Zágráb.

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság februári rendezvényére

 

Meghívottunk:

 

 Dr. Szekeres Attila István

heraldikus, nemzetközi címerakadémikus

 

Erdély címere az osztrák államhoz kötődő címerkompozíciókban

 

2024.február 4.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.

A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

Dr. Szekeres Attila István

Tősgyökeres mezőmadarasi család sarjaként Marosvásárhelyen született 1965. augusztus 18-án. 1983-ban érettségizett a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban. A romániai diktatúra idején nem volt lehetősége történelem szakra felvételizni. 1989-ben elvégezte a Kolozsvári Műegyetem gépészmérnöki szakát, 1995-ben a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumot, 2008-ban a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát, 2013-ban doktorált a Román Tudományos Akadémia kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézetében. Disszertációjának címe: Háromszék címerkincse.

1989–1993 között a gyergyószentmiklósi Gép- és Pótalkatrészgyár mérnöke, közben 1990–1991 között a Salamon Ernő Líceum szaktanára, 1993–1996 között a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője, 1995-től a sepsiszentgyörgyi Háromszék munkatársa, 1996-tól szerkesztője, 1999-től szerkesztőbizottsági tagja, 2020-tól a Történelmünk rovat vezetője.

2003-tól címergrafikusként is működik. Számos egyháznak és iskolának adományként tervezett címert, zászlót, közel száz közigazgatási egység címerének, illetve zászlajának alkotója.
2006-tól szakmai konferenciák résztvevője. Előad és publikál magyar, román és angol nyelven. Címertani dolgozatai szakfolyóiratokban és konferenciakötetekben jelentek meg, tucatnyi tanulmánykötet társszerzője.
Önálló kötetei: Háromszék címere (2011), Sepsiszentgyörgy jelképei (2012), Kézdivásárhely jelképei (2012), Székely jelképek (2013), Litterae armales (2013), Keöpeczi Sebestyén József, a címerművész (2014), Patrimoniul heraldic al județului Covasna (2015), Románia címere és Keöpeczi Sebestyén József (2018).
Tucatnyi országban, kéttucatnyi nemzetközi konferencián tartott tudományos előadást. Legjelentősebb részvételei: Genealógiai és Címertani Világkongresszusok (2016-ban Glasgowban, 2018-ban a franciaországi Arrasban, 2021-ben Madridban), Zászlótudományi Világkongresszusok (2017-ben Londonban és 2022-ben Ljubljanában), a Nemzetközi Genealógiai Akadémia tudományos kollokviuma (2019-ben Varsóban), Európai Címertani és Zászlótudományi Konferenciák (2014-ben és 2018-ban a lengyelországi Cieszynben), Nemzetközi Pecséttani Konferencia (2013-ban Kijevben), Nemzetközi Genealógiai, Címertani és Zászlótudományi Kollokvium (2023-ban Vilniusban).
Számos kelet-közép európai címertani társaság meghívta soraiba.
2014-ben megalapította az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesületet, mely 2015 januárjában nyert román jogi személyiséget. A szervezetet 2019-ben tagjai közé fogadta a Genealógiai és Heraldikai Világszövetség, 2022-ben pedig a Zászlótudományi Egyesületek Világszövetsége, amelynek a térségben (Ausztriát, Magyarországot, Romániát, Szerbiát és Szlovákiát is ide számítva) egyetlen tagja.
 
Ő az első erdélyi szakember, akit az 1949-ben Párizsban alakult, 1965 óta genfi székhellyel működő Nemzetközi Címertani Akadémia tagjai közé választott, 2017-ben levelező, 2023-ban teljes jogú tagjává. És egyetlen, akit a Nemzetközi Genealógiai Akadémia levelező tagjává fogadott (2023).
Kitüntetései: a romániai Kulturális Érdemrend Lovagkeresztje (2011), a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2014), a moldovai köztársaságbeli Heraldikai Érdemkereszt (2020).

M E G H Í V Ó

a Bécsi Napló és a Bornemisza Péter Társaság

közös rendezvénye

Hiller István – Szakály Sándor

Merre tart Magyarország?

Párbeszéd és vita magyarságról és európaiságról

 

Bevezető: Deák Ernő
Moderátor: Másréti Kató Zoltán
A rendezvény helyszíne:
Bécsi Magyar Otthon (1010 Bécs, Schwedenplatz 2/I/9)
Időpont: 2024. január 25-én, 18:30 órai kezdéssel

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság évet záró, decemberi rendezvényére
Advent a könyvtárban
Ádám Ágnes
(Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs, könyvrestaurátor)
Bornemisza Péter prédikációs könyvének restaurálása
Demeter László
(Tortoma könyvkiadó, Erdély, Barót, igazgató)
A könyvkiadó bemutatása, melynek kiadványaiból adventi könyvvásárt tartunk.
2023. december 3.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

Ádám Ágnes

 

Nyíregyházán született 1958. november 10-én.

Gyermekkorát Nyírpazonyban töltötte.

Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnáziumban

érettségizett 1977-ben. 1980-ban Budapesten, a

Misztótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari

Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben

könyvkötő szakmunkásvizsgát tett. Könyv-és

papírrestaurátori végzettséget szerzett a Képző- és

Iparművészeti Szakközépiskola esti tagozatán,

valamint az Országos Széchényi Könyvtárban

(1981-1983). 1985-ben könyvkötő mestervizsgát

tett. Egyetemi diplomáját a Magyar Képzőművészeti

Főiskola Múzeumi és Közgyűjteményi

Tárgyrestaurátor szakán szerezte meg (1988-1992).

1996-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem

Bölcsészettudományi Karán végzett könyvtörténész-

könyvmuzeológus szakon.

Továbbképzések, ösztöndíjak, tanulmányutak:

Deutsche Bücherei in Leipzig, Universitätsbibliothek

Jena (1988) Földgömbrestaurálás, OSZK (Frau Moyesh,

M. Schack; ÖNB) (1990) Österreichische

Nationalbibliothek Wien, Salzburger Landesarchiv

(1993) Hollandia, Amszterdam, Hága, Leiden (1994)

Görögország, Athen, Thessaloniki (1996) The

International Course on Japanese Paper Conservation,

ICCROM (Japan, Tokyo, Kyoto, Nara, 1997) „Train the

Trainer“ Internationale Seminar, Wien, Graz (1998).

Munkahelyek:

1. Állami Könyvterjesztő Vállalat, Budapest, Kossuth

Könyvesbolt -Vörösmarty tér (1977-1978)

2. Pest megyei Levéltár, Budapest, könyvkötő és

restaurátor (1978-1984)

3. Magyar Nemzeti Könyvtár – Országos Széchényi

Könyvtár Vári Restauráló Műhely (1984-2007) Történeti

bőr- és pergamenkötések, kéziratok, fatáblás, fémveretes

kódexek, pergamen oklevelek, régi nyomtatványok,

térképek, plakátok, metszetek restaurálása. Részvétel a

Corvina Programban, egy új restaurálási eljárás

kifejlesztésében és alkalmazásában.

4. Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs (Österreichische

Nationalbibliothek, Institut für Restaurierung, 2007-

2023) Feladatok: állományvédelem a

könyvrestaurálásban, bőrborítású fatáblás kódexek

restaurálása. Pergamenrestaurálási eljárások,

könyvtörténeti technikák kutatása. Oktatás, előadástartás,

publikálás, vezetés a Könyvrestauráló Intézetben.

Kézikönyv és jegyzetek írása a pergamenrestaurálásról.

Több Corvinát restaurált, valamint előkészített

magyarországi kiállításra.

Tagság: Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület,

Restaurátor Szakosztály (1983-2009)

Szerkesztőbizottsági tag a PNyME Papíripar című

folyóirat, Hagyományvédelem és Restaurálás rovatának

(1998-2009). 1988-ban felvették a Magyar

Képzőművészeti Alap tagjai közé (munkái elbírálása

alapján). 1994-től tagja az Internationale

Arbeitsgemeinschaft der Archiv-, Bibliotheks- und

Graphikrestauratoren, azaz a IADA-nak. A Bécsi Napló

munkatársa. Elismerések: Miniszteri Dicséret az

Országos Széchényi Könyvtárban végzett munkájáért

(1986). Az OSZK Keresztury Pályázatára beadott

„Könyvmuzeológia restaurátor szemmel“ című

tanulmánya 2.helyezést ért el. (2004) Magyar Örökség

Díj (csoportos) egy új pergamenrestaurálási eljárás

kidolgozásáért és a sérült állapotban lévő Corvinák

restaurálásáért (2017).

Demeter László

 

Történész, muzeológus, könyvkiadó.

Erdélyben, Baróton született, 1975-ben. Alap-

és középfokú tanulmányait szülővárosában

végezte; 1993-ban a helyi Baróti Szabó Dávid

Középiskolában érettségizett. 1996-tól a

kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem

Római Katolikus Teológia Fakultásának

hallgatója volt, ahol 2000-ben hittantanár és

történész diplomát szerzett.

2001 és 2006 között Nagyajtán és Baróton

tanárként dolgozott. A székelyföldi

Erdővidéken, Baróton, 2006-ban megalapította

az Erdővidék Múzeumát, melynek azóta

vezetője. A múzeum gyűjteményének

legfontosabb darabjai: Kászoni Gáspár

gyűjteménye, a Dobó-Valál Egyesület régészeti

ásatásaiból előkerült tárgyak, valamint két, a

világon egyedülállónak számító kiállítás, a

szinte teljes épségben előkerült négymillió éves

masztodon csontváz, illetve a Miniatűr

Történelem: Erdély Története az Őskortól a II.

Világháborúig című évről évre bővülő

ólomkatona-kiállítás.

2006-ban megalapította a Tortoma

Könyvkiadót, melynek ügyvezető tulajdonosa.

2017-től, a dr. Obrusánszky Borbála

főszerkesztésében negyedévente megjelenő

Kelet Kapuja című folyóirat felelős kiadója.

2019-től a budapesti Heraldika Kiadó

ügyvezető tulajdonosa. 2000 és 2009 között a

negyedévente megjelent honismereti folyóirat,

az Erdővidéki Lapok alapító főszerkesztője.

Laptulajdonosa volt az Erdővidéki Hírlap című

hetilapnak.

A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület

elnöke, olyan identitáserősítő rendezvények

szervezője, mint az Erdővidéki Közművelődési

Napok, vagy a Magyar Örökség nevű

honismereti szabadegyetem és tábor. Alapító

elnöke (2010) a Kun Kocsárd Egyesületnek,

mely szervezet célja a dél-erdélyi szórvány

magyar közösségek felkarolása. 2018-tól a

Magyar Örökség Díj kuratóriumának tagja,

Erdély képviseletében. A magyar jövőbe vetett

optimista hitének, a nemzet iránti elkötelezett

tenni akarásának és ez irányú, szerteágazó

munkásságának köszönhetően az erdélyi

magyarság egyik meghatározó alakja és

mozgatórugója.

A magyar szórvány napjának kezdeményezője.

Több mint tíz éve vetette fel, hogy november

15., Bethlen Gábor születésének napja legyen a

magyar szórvány napja. Javaslatát elfogadta

első ízben az RMDSZ kongresszusa, utána

pedig a Magyar Állami Értekezlet. Végül a

Magyar Országgyűlés ezt törvényerőre emelte,

így november 15. a Magyar Szórvány Napja

lett.

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság novemberi rendezvényére

Meghívottunk:

Gál Vilmos

A Világkiállítások és Magyarország (1851-2021)

A Collegium Hungaricummal partnerségben szervezett rendezvény

2023. november 5.
-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

Születési hely, idő: Budapest, 1972. május 18. Középfokú
tanulmányok: Eötvös Loránd Gépipari Technikum 1986-1991.
(Gépésztechnikus) Felsőfokú tanulmányok: 1. ELTE
Bölcsészettudományi Kar, Történelem szak (1991-1997). 2. ELTE
Bölcsészettudományi Kar, Új- és Legújabbkori Muzeológia szak
(1993-1999). Végzettség: Történész-muzeológus

Munkahelyek: 1. Klebelsberg Kunó Általános Iskola- és Gimnázium, 1995-1998. Történelemtanár. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Főosztálya, muzeológus, majd az MNM Történeti Tára főmuzeológusa (az Egyedi Tárgyak Gyűjteménye, Bélyegző- és Pecsétnyomó Gyűjtemény, Ereklyegyűjtemény kezelése), majd tárigazgató-helyettese, jelenleg a Modernkori Főosztály vezetője.

Szakmai, írói tevékenység:


Számos jelentős időszaki (Több mint szolidaritás – A magyar-lengyel kapcsolatok ezer éve /2011/;
Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete /2016/; Közös időnk 1989-1990 /2020/ és állandó múzeumi kiállítás (Tudós magyarok, akik a 20. századot csinálták /2001-2016/) (kurátorként, illetve társkurátorként) történő megrendezése mellett folyamatos szakmai publikációt végzek a 19-20. századi magyar művelődéstörténet területén. Legfontosabb megjelent szakmai publikációm a Világkiállító magyarok 1851-2000 (Holnap kiadó, 2008.) című monográfia, amely a magyarok világkiállítási sikereit összegzi. E munkám bővítve magyarul és angolul is megjelent 2010-ben (Világkiállító magyarok 1851-2010). E kutatási
anyagomra építve 2021-ben rendezhettem meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Expó sikerek 1851-
2021 című időszaki kiállítást. Történész-muzeológusi munkám mellett történelmi regények írásával foglalkozom. 2013-ban a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg első regényem Antantmisszió címmel, amely az 1919-es román megszállás
idején játszódik. 

További regényeim:


A lengyel freskó Historycum kiadó, 2018.
Báthory – A korona ára; Báthory – A katonakirály Rézbong Kiadó, 2019-2020.
A latrok ideje – Erdély 1848-1849 Lazi Kiadó, 2022.
Jövőre hátraszaltó! (Holnap kiadó, ifjúsági regény, 2023.
Buda&Pest Egy város zivataros századaiból 1241-2023. (16 író közös családregénye, én a Holdfogyatkozás című részt írtam Buda 1686-os visszafoglalásáról.) Historycum kiadó, 2023.

Elnyert pályázatok, ösztöndíjak


1. Klebelsberg-ösztöndíj. (Párizs, 2008.)
2. NKA Alkotói támogatás A lövészárkok művészete című, első világháborús kismonográfia létrehozásához
(2015-2016.)
3. Az 1956-os emlékbizottság Mansfeld Péter pályázatán (KKETTKK-56P-01) alkotói támogatás elnyerése
a Lengyel vér című történelmi regény kéziratára, 2016.
4. Az MMA művészeti ösztöndíjprogramja (irodalmi szekció), 2018-2021.

Díjak: 

A honvédelmi miniszter különdíja a Hadügyminisztérium Múzsák a lövészárokban 47. Katonai
Irodalmi pályázatán (első világháborús novellapályázat, 2014.)
Szakmai szervezeti tagság: Magyar Múzeumi Történész Társulat, Történelmiregény-írók Társasága, Magyar Írószövetség
Családi állapot: Feleségem Dr. Bognár Katalin fényképtörténész, két gyermekem van (Gál Petra Júlia /18
éves/ és Gál Veronika /14 éves/).

M E G H Í V Ó

 

A Bornemisza Péter Társaság rendezvényére
 
BornemiszaEXTRA 

 

Meghívottunk:

 

George Gheorghe

 

Az ember jó és rossz között

 

Képzőművészeti kiállítás
2023.október 18-án, szerdán, 18 órától

Rendezvény helyszíne: Capistrangasse, 2/15, 1060 Bécs

George Gheorghe bécsi festőművész olajba festett homunculusai, emberkéi – mi vagyunk. Egyformák és mégsem. Kevés színű, szinte monokróm, egysíkú térben zajlik az örök emberi dráma: a jó vagy a rossz oldalára billen végül az egyensúly? Szeretettel várjuk az érdeklődőket! mkz

M E G H Í V Ó

 

A Bornemisza Péter Társaság októberi rendezvényére

 

Meghívottunk:

Alföldi László

 

Kolozsvártól Bukarestig – Egy magyar diplomata visszaemlékezései

 

Könyvbemutató
2023. október 1.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

 

Alföldi László

1953-ban születtem Budapesten, és 1983-ban kerültem a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályára, majd egy éves felkészülést követően, 1984-88 között a kolozsvári főkonzulátuson teljesítettem külszolgálatot ügyfélfogadó konzulként a hivatal Ceausescu általi megszüntetéséig.
1988-1990 között a Konzuli Főosztályon, majd a román területtel foglalkozó Politikai Főosztályon voltam szakreferens,

1990-1996 között a bukaresti nagykövetségen dolgoztam kisebbségpolitikai ügyekkel foglalkozó diplomataként, majd első beosztottként.
1996-1999 között a Területi Főosztályon újra a román ügyekkel foglalkozó szakreferens,
1999-2003 között az újra megnyíló kolozsvári főkonzulátuson főkonzul,

2003-2006 között újra szakreferens a politikai főosztályon, 2006-2011 között pedig a bukaresti nagykövetség nagykövet-helyetteseként dolgoztam. Összefoglalva: 28 éven keresztül megszakítás nélkül a külügyminisztérium román ügyekkel foglalkozó diplomatája voltam 2011-es nyugdíjba vonulásomig.

M E G H Í V Ó

A Bécsi Magyar Történeti Intézet
és a
Bornemisza Péter Társaság közös előadása

 

Meghívottunk:

Dr. Sipos Balázs

Történész
 

 

Nők a két világháború közötti Magyarországon

 
2023. szeptember 3., vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság májusi rendezvényére

 

Meghívottunk:

Bene Zoltán

 

Irodalom, -olvasás, -olvasók: a kortárs irodalom és olvasói

 
2023. június 4.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

Bene Zoltán

1973-ban születtem, Szegeden élek. Alap-, közép- és felsőfokú iskoláimat egyaránt Szegeden végeztem. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskoláját a Tömörkény István Gimnázium követte, majd a Szegedi Tudományegyetemen szereztem művelődésszervezés-média, könyvtár és andragógia diplomákat. A doktori képzést ugyancsak a szegedi egyetemen végeztem, a Málnási Bartók György Filozófia Doktori Iskolában (az abszolutórium és a doktori szigorlat után) jelenleg doktorjelölt vagyok.
1997-től kezdve két évtizedig dolgoztam könyvtárosként és művelődésszervezőként. 2006 tavaszától 2017 augusztus végéig a Szeged melletti Algyő faluházának intézményvezetője voltam, közben 2011 és 2017 között a SzegediLap.hu kulturális portál egyik szerkesztőjeként is tevékenykedtem. 2017 júliusa óta a Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat főszerkesztője vagyok. Ugyancsak 2017 óta vezetem a Pannon Tükör, 2019. augusztus 1-től pedig az Irodalmi Jelen próza rovatát. 

Emellett a Károli Gáspár Református Egyetemen tanítok óraadóként és a TiszapART Televízió szerkesztő-gyártásvezetője vagyok.
  Irodalommal hivatásszerűen 2001 óta foglalkozom. Azóta jelennek meg rendszeresen novelláim, esszéim, publicisztikáim, recenzióim, kritikáim kárpát-medencei magyar folyóiratokban (pl. Kortárs, Hitel, Magyar Napló, Tiszatáj, Vigilia, Forrás, Bárka, Székelyföld, Helikon, Liget, Tempevölgy, Előretolt Helyőrség stb.), illetve antológiákban (pl. Az év novellái, A századelő novellái stb.).

  Több irodalmi társaság is a tagjai közé fogadott, úgymint: a Madách Irodalmi Társaság (2002), a Fiatal Írók Szövetsége (2004), a Magyar Írószövetség (2005), a Nagy Lajos Társaság (2005), a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület (2007), a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (2008), a Szegedi Írók Társasága (2010), a József Attila Kör (2010), a Magyar Pen Club (2011), a Magyar Írók Egyesülete (2012).
  2012 végétől töltöm be a Madách Irodalmi Társaság elnöki tisztét. A Magyar Írószövetség 2011-ben újraalakult Csongrád-Csanád megyei Írócsoportjának először titkárává, majd 2013-ban elnökévé, 2014-től pedig a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottsága Szépírói Munkacsoportjának titkárává választottak. 2019-től tagja vagyok a Magyar Írószövetség Választmányának, 2022-től az Elnökségnek is.
 2003-ban, 2008-ban és 2011-ben a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos irodalmi pályázatára benyújtott írásaimat a zsűri II., míg 2010-ben Nívó-díjjal jutalmazta. 2006-ban nekem ítélték a Fehér Klára- díjat Év-könyv című kötetemért; 2013-ban a Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál Érdemérmét; 2014-ben Szeged Város kulturális elismerését, a Kölcsey-érmet vehettem át; 2016-ban, 2018-ban és 2022-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesültem, 2016-ban Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai című kötetem megkapta a Liget ajándékát, Varga Zoltán Zsolt kentaur-szobrát. 2017-ben Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai az Év Könyve Szeged díjban részesült. 2019-ben elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíj Programjának ösztöndíját (2019-2022). 2021-ben nekem ítélték a Tokaji Írótábor nagydíját és az Irodalmi Jelen prózadíját, 2023-ban József Attila-díjban részesültem.

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság májusi rendezvényére

 

Meghívottunk:

Lengyel Ferenc

 

Madách-emlékév

A “sárba gyúrt kis szikra tragédiája”

 

2023. május 7.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15

Életrajz

Kolozsváron született 1956 január 7-én. Az elemi osztályok, az általános iskola, a gimnázium és egyetemi évei is szülővárosához kapcsolódtak. A Babes-Bolyai Tudomány-egyetemen szerezett magyar-angol szakos diplomát.
Az 1980-as év őszén, Kolozsváron általános iskolában kapott magyartanári állást. Hét tanéven át oktatott magyar nyelvet és irodalmat. Rövid ideig közreműködött a Kolozsvári Rádió magyar adása nyelvművelő műsorában. Tevékenyen részt vett az akkori Visszhang diákrádióban. Egyetemista korában kezdett el publikálni. Könyvrecenziói, próza- és versfordításai, rövid írásai jelentek meg a Korunk-ban és az egyetemisták háromnyelvű Echinox c. lapjában.
1987-ben Ausztriába menekült, azóta családjával együtt Bécsben él. Változatos évek és még változatosabb munkahelyek során át jutott újra vissza tanult és kedvelt szakmájához. „Nagy időbe, több lépésbe és fáradozásba tellett; és valamiféle transzcendens kegyelem is kellett hozzá, hogy visszakerüljek a tanítói, tanári pályára.” – írja önmagáról. A Bécsi Magyar Iskolában jó két évtizeden át tanította a magyar irodalmat a felső tagozatosoknak. Megélhetése alappillére volt, hogy 2006 óta a magyart, mint élő idegen nyelvet taníthatta Alsó-Ausztriában, az osztrák
tanügyben alkalmazott tanárként. A Központi Szövetség szavalóműsorát Verőfény néven közismert rendezvénnyé alakította. Az utóbbi évtizedben többször jelentkezett versekkel, versfordításokkal, alkalmi írásokkal a Bécsi
Naplóban, Széljárásban, Napsugárban, Honismeretben, Katolikusok lapjában és a Művelődésben. Jelenleg a Bécsi Napló szerkesztőségi tagja. 2012 óta a Magyar Kultúra Lovagja, 2017-ben a Külföldi Magyarságért Díjban részesült.

Publikációk:
2000 – De profundis, Lucian Blaga versei – műfordítások, Polis, Kolozsvár
2008 – az Őrszavak (www.őrszavak.com) (rovatszerkesztő)
2009 – Szeretem, akarom, tanulom (társszerző) tankönyv, diaszpórában élő elemisták számára, Bécs
2010 – Csodacsokor, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2014 – Vendégváró, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2022 – Égen-földön, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2023 – Az utolsó kötéltáncos, Josef Guggenmos versei – műfordítások, Mosonmagyaróvár

M E G H Í V Ó

A Bornemisza Péter Társaság áprilisi rendezvényére
Meghívottunk:

Bölcskey-Molnár Dávid

az

Európai Magyar Ifjúsági Tanács elnöke

A pódiumbeszélgetésben közreműködik Lengyel Balázs
A beszélgetés moderátora: Kató Zoltán, a BPT elnöke
2023. április 2.-án, vasárnap, d.u. 17:30 órakor.
A rendezvény helyszíne: Bécs 6. Capistrangasse 2/15 

Életrajz

Bölcskey-Molnár Dávid 1998. február 22-én született Bécsben, Dr. Bölcskey Elemér építőmérnök, egyetemi tanár és Molnár Krisztina tolmács, fordító fiaként. 

Általános iskola után a karlsplatzi Evangélikus Kooperatív Középiskolába járt, ezt követően Technikumban érettségizett, a HTL Mödling Belsőépítész szakán. 

Sorkatonai szolgálatát az Osztrák Hadsereg díszőrcsapatában, a gárdakompániában teljesítette. A családi hagyományokat folytatva ezután először az egyértelműnek tűnő utat választva, a Bécsi Műszaki Egyetemen Építészetet kezdett tanulni. Valós hivatását és szenvedélyét követve egy félév után szakot váltott, és 2020 óta a Bécsi Egyetemen tanul a Történelem és a Politikatudomány karokon. A múlt félévet egy Erasmus program keretében az Eötvös-Loránd-Tudományegyetemen tölthette. Tanulmányaiért többször nyert el ösztöndíjat, ezek mellett nyaranta dolgozik, így tavaly például a kismartoni Esterházy kastély múzeumában. Főbb érdeklődési köre az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a 20. század Diplomáciatörténete.

Később olyan területen szeretne elhelyezkedni, ahol egyetemi tanulmányai mellett többnyelvűségét is tudja hasznosítani.

Általános iskolás kora óta a Bécsi Magyar Iskola diákja volt. A magyar nyelv, irodalom és történelem iránti érdeklődésének és ragaszkodásának magját itt ültették el benne.  A szavalóversenyeken, ünnepi megemlékezéseken való részvétele hosszú évekig a naptári év biztos időpontjait jelentették számára. Nem aktív Bécsi Magyar Iskolás diákként is rendkívül fontos számára magyarsága, ezért a felelősségvállalás is. Majdnem két éve a Bécsi Naplóban ír cikkeket, elsősorban sport témájúakat (olimpia, foci eb/vb), de volt már közélettel, illetve politikával foglalkozó írása is. 

A tavaly májusban, Bázelben a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a NYEOMSZSZ (Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége) segítségével megalakuló EMIT (Európai Magyar Ifjúsági Tanács) alapító tagja, első elnöke. 

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság márciusi rendezvényére
Meghívottunk:

dr. Deák Ernő történész
  

Útkeresés a jövőbe – Betakarított tanulmányok, értekezések, értékelések

Könyvbemutató – Közönségtalálkozó

A szerzővel Böröndi Lajos kiadó, szerkesztő beszélget

2023. március 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

 életrajz

Dr. DEÁK Ernő 1940. június 9-én született kisbirtokos családból a Sopron megyei Peresztegen. (Apai ágon nagylózsi nagyszülei Deák Antal és Fejes Ágnes, a peresztegi anyai ágon Bongár János és Sinkó Marcella). 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él. A középiskolát Ausztria különböző magyar gimnáziumaiban végezte, Innsbruckban érettségizett az 1960/61-es tanévben. Ezt követően a bécsi Tudományegyetemen, főszakon gazdaság- és társadalomtörténetet, ill. kelet-európai történetet, mellékszakon germanisztikát végzett. Doktori értekezését a mai Burgenlandban fekvő Lánzsér-lakompaki uradalom történtéből írta, fősúllyal a XVI-XVII. századra, kitekintéssel a Mária Terézia-féle urbárium rendezésre. 1970. július 9-én avatták a filozófiai tudományok doktorává. 1970-1976 között kutató tanársegédként dolgozott a Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetében, majd az Osztrák Tudományos Akadémia Gazdaság-, Társadalom- és Várostörténeti Bizottságához, onnan a Történettudományi Bizottságához (1997) került, ahol 2005. december 31-ig tudományos munkatársként alkalmazták. Tudományos munkásságának súlypontja az újkori gazdaság- és társadalomtörténet, különös tekintettel Közép-Európára, ezen belül az agrártörténet, várostörténet, kisnemesi életmód valamint a kivándorlás a XIXXX. században. Úgyszintén érdeklődési köréhez tartozik a kisebbségkutatás. Várostörténeti kutatásai eddig két részben jelentek meg az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában németül A magyar korona városai (1785-1918) I. A városok és a városias települések általános meghatározása (1979), II. 

A városok adattára (1989). A III. rész, A városok struktúrája és tipológiája (előkészületben). Egyetemi tanulmányai megkezdése óta (1961 ősz) megszakításokkal aktív szerepet vállal az ausztriai (bécsi) magyarok egyesületi életében. 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az integratio c. magyar-német nyelvű kulturális folyóiratnak, amely gondozásában 1979 óta könyvsorozatként kerül kiadásra. Ausztriában elsőként adott ki gyűjteményes felmérést az ausztriai népcsoportok múltjáról és jelenéről németül (1979). Elnöksége alatt (1971-1973) került sor az „Europa“-Club átszervezésére. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapításától (1980) főtitkára, 1992-2014 között elnöke. 1985 januárjától szerkeszti az 1980 márciusa óta megjelenő Bécsi Naplót. Alapító- és vezetőségi tagja az 1982 óta működő interetnikus Nemzetiségi Ügyek Bécsi Munkaközösségének. A 2001 novemberében alakult Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének 2019-ig elnöke.

2023. február 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

dr. Jánó Mihály művészettörténész

A Szent László-legenda falképei a középkori Magyar Királyság templomaiban

M E G H Í V Ó

a Bornemisza Péter Társaság februári rendezvényére

Meghívottunk:


dr. Jánó Mihály művészettörténész

    

A Szent László-legenda falképei a középkori Magyar Királyság templomaiban

2023. február 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

ÉLETRAJZ

 Jánó Mihály 1945. május 2-án született a németországi Eichstättben. Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen és Kolozsváron végezte. 1979-ben a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán felsőfokú végzettséget szerez. Doktori oklevelét 2010-ben szerezte meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténet tanszékén.

Szakmai életútja igen változatos: 1973 és 1983 között a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum konzervátora, majd muzeológusa. 1983 és 1989 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képtárának vezetője. 2001-től 2008-ig a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárának fő-muzeológusa. Jánó Mihály fő kutatási területe: az erdélyi középkori falképfestészet, azon belül a Szent László-ábrázolások ikonográfiája. Barabás Miklós (1810-1898) a „nemzet festőjé”-nek életműve, illetve az erdélyi magyar műemlékvédelem.

1973 és 2001 között több mint 250 képzőművészeti, történeti és műemléki dokumentációs kiállítás szervezése és megrendezése fűződik a nevéhez. 1974 és 2021 között pedig több mint 200 előadást tartott a magyar középkori, újkor és jelenkori képzőművészet témájában, Erdélyben, Magyarországon, és külföldön egyaránt. Szakmai tevékenysége mellett Jánó Mihály aktív szerepet vállal a közéletben is, hogy csak a legfontosabbakat említsük: 1990-2001 között Kovászna megye művelődési felügyelőségének főtanácsosa. Munkatársaival együtt végzett hivatali tevékenységéből kiemelhető: a Kovászna megyei művelődési intézmények által szervezett tudományos vagy közművelődési rendezvények szervezési és pénzügyi támogatása; valamint művelődési és művészeti intézmények, egyesületek, alapítványok létrehozásának kezdeményezése és társszervezése.

1990 és 2022 között tíz könyve, több mint száz tanulmánya, ismeretterjesztő cikke jelent meg romániai és magyarországi lapokban az erdélyi művészettörténet témakörében.

Számos jelentős művészeti és művelődési rendezvény, történelmi és bölcsészeti tudományos konferenciasorozat szervezésében, továbbá emlékművek és köztéri szobrok megrendelésében és avató ünnepségek szervezésében működött közre. Az eltelt évtizedekben tevékenyen támogatta az egyházak kultúrális rendezvényeit, valamint a roma közösségek művelődési rendezvényeinek szervezését.

1991-ben létrehozta Kovászna megye a „Kultúra szabadságáért” díját, a Háromszék művelődési életében kimagasló eredményeket elért intézmények és szakemberek számára. Munkája elismeréseként Jánó Mihályt több rangos szakmai testület választotta tagjává: a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat; a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Budapest; a Romániai Képzőművészek Szövetsége; a Barabás Miklós Céh; a Magyar Művészet Akadémia köztestülete. 2022-ben, az erdélyi magyar kulturális örökség feltárását és széles körű megismertetését szolgáló munkája elismeréseként Novák Katalin, a Magyar Köztársaság elnöke Jánó Mihály részére a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.

2022. december 8-án, csütörtökön 18 órakor

A Bécsi Napló és a Bornemisza Péter Társaság közös rendezvénye: S. Csoma János: Utóéletem c. verseskötetének

A rendezvény helyszíne: Bécsi Magyar Otthonban (Bécs I., Schwedenplatz 5/I/9)

Meghívó
A Bécsi Napló és a Bornemisza Péter Társaság közös rendezvényére
S. Csoma János: Utóéletem c. verseskötetének

bemutatójára

2022. december 8.-án, csütörtökön 18 órakor
a Bécsi Magyar Otthonban (Bécs I., Schwedenplatz 5/I/9)

Üdvözlés: Deák Ernő
Moderátor: Martos Péter

A kötetet bemutatja és méltatja: Ködöböcz Gábor, irodalomtudós (Eger)

Közreműködik:

S. Csoma János (videofelvételen)
Pohl Balázs, színész
Duics László, zongorista
Víg Margit, hegedűművész

2022. december 4-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor

Ádvent a könyvtárban -Adventi hölgykoszorú

A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

M E G H Í V Ó
A Bornemisza Péter Társaság decemberi rendezvényére
Ádvent a könyvtárban
Lev Tolsztoj: Pánov bácsi karácsonya
Felolvassa: Andorka Hanna és Másréti Kató Zoltán
Zenei kíséret: Víg Margit
Adventi hölgykoszorú – csoportos képzőművészeti kiállítás
Kiállító művészek: Andorka Hanna, Bajka Kinga Csengele, Komáromi Mónika, Schmuck Éva
2022. december 4-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

2022. november 6-án, vasárnap, d.u. 17:30 óra

Reha György: A kortárs képzőművészet helyzete Magyarországon

A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15

Kapcsolat

Bornemisza Péter Társaság / Péter Bornemisza Gesellschaft.

Capistrangasse 2/15, 1060 Wien, Ausztria

Bankverbindung:

Unicredit-Bank Austria, 1020 Wien, Rothschildplatz 1. BLZ: 11000 Konto Nr. 00207578600 IBAN: AT581100000207578600 SWIFT (BIC): BKAUATWW

Támogató

Copyright © 2023 Bornemisza Péter Társaság / Péter Bornemisza Gesellschaft. Alle Rechte vorbehalten.