Egyetemi tanulmányait a 90-es években végezte német nyelv
és irodalom szakon Pécsett, majd 2005-ben az ELTE-n
doktorált germanisztikai nyelvészetből. Egyetemi oktatói
tevékenységét követően 2001-től a berlini Collegium
Hungaricum kulturális titkára, 2002-től igazgatóhelyettese.
2006 és 2009 között előbb az Ungarischer Akzent c.
németországi kulturális évad kurátora, majd az Európa
Kulturális Fővárosa – Pécs 2010 program művészeti
igazgatója. Ezt követően az Andrássy Gyula Budapesti
Német Nyelvű Egyetem kancellárjaként is tevékenykedett.
2010 és 2015 között a bécsi Collegium Hungaricum
igazgatója. 2015-től 2023-ig nemzetközi kulturális
menedzserként többek közt Duna-menti kulturális projekteket szervezett és európai kulturális főváros pályázatokban is részt vett. Ezen kívül 2016 óta az Andrássy Egyetemen gyakorlati kulturális diplomáciát
oktat. 2023 nyarától ismét a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója.
Karikaturistaként tartanak számon, pedig Léphaft vagyok.
Szemüveget, bajuszt és 42-es cipőt viselek. Nagybecskereken
születtem 1952. január 17-én, Antal napján. Ami utána történt,
ajándék. Jó őrangyalt kaptam, még mindig kitart mellettem.
Köszönet, hogy rögtönözhettem. A gyermekeim és unokám is
Léphaftok. A feleségem félig az. Bak vagyok. Gyermekkoromat fivérként szerencsésen átvészeltem.
Újvidéken 1972 óta vagyok itthon, az újságírásban pedig 1977-től otthon. Az első karikatúrám 1973-ban
jelent meg az újvidéki Magyar Szó napilapban, azóta rajzolok és kiállítok itthon, otthon és külföldön.
Illúzióim elvesztek, a becsületes megtalálót kérem, juttassa el a következő címre: lephaft@gmail.com
Karikaturista, újságíró, (Nagybecskerek [Zrenjanin, YU], 1952. január 17. – ), 1972-76: az Újvidéki Egyetem
Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán végbizonyítványt szerzett. 1977-87: az
Újvidéki Televízió magyar hírszerkesztőségének újságírója, 1987: a Magyar Szó napilap karikaturistája, 1994
novemberétől szatirikus mellékletének, a Grimasznak a szerkesztője. 1990-97: a Napló c. hetilap állandó
munkatársa és szerkesztőségi tagja. 1992-től a Magyar Nemzet külmunkatársa, valamint a Heti Válasz és a
Brassói Lapok karikaturistája. Eddig több karikatúrakötete jelent meg: Ping Pong, 1981, Újvidék; Más –
világ, 1995, Újvidék; Kontra retus, 1998, Zenta; Végvári panoptikum, 2000, Újvidék; Végvári panoptikum II.
2012, Újvidék; Gúnyhatár, Illyefalva 2021. 1989-től: a Telepi Rádió (újvidéki politikai kabaré) szerzője és
szereplője Klemm Józseffel és Heinermann Péterrel.
1973: az újvidéki Képes Ifjúság 1. karikatúrapályázatának díja; 1978: a Montreali Nemzetközi
Karikatúrakiállítás 2. díja; 1979: A gyermekek éve 2. díj, Belgrád; 1987: a Montreali Nemzetközi
Karikatúrakiállítás 3. díja; 1997: a Szerbiai Iparművészek és Formatervezők Szövetségének oklevele; 1997:
Forum Képzőművészeti Díj, Újvidék; Karikatúra határok nélkül – különdíj, Budapest; a Szkojei Oszten c.
szatírikus lap nemzetközi karikatúrapályázatának különdíja; 2006: Az én városom, a városi polgármesterek
találkozójának díja (Kecskemét); A belgrádi EU iroda karikatúra pályázatának első díja (két ízben)
A Szabadelvű Médiaműhely (Budapest) Európa-érme; Forum képzőművészeti díj (Újvidék); 2005: Napleány-
díj, délvidéki publicisztikai elismerés (Szabadka); Szent Gellért-emlékérem (a Nagybecskereki Egyházmegye
elismerése); Életműért MÚOSZ Aranytoll díj; Kultúra Lovagja cím; Magyar Arany Érdemkereszt, a
délvidéki magyar kulturális és művészeti életben folytatott több évtizedes alkotói tevékenysége
elismeréseként
Egyéni kiállítások: Újvidék, Budapest, Belgrád, Zágráb, Baja, Kolozsvár, Szeged, Marosvásárhely, Brassó,
Arad, Nagyvárad, Magyarkanizsa, Szabadka, Szerencs, Prága
Csoportos tárlatok: Montreal, Szkopje, Baku, Belgrád, Kragujevac, Slavonski Brod, Saint-just-le-Martel,
Istambul, Bordighera, Prizren, Zágráb.
Tősgyökeres mezőmadarasi család sarjaként Marosvásárhelyen született 1965. augusztus 18-án. 1983-ban érettségizett a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceumban. A romániai diktatúra idején nem volt lehetősége történelem szakra felvételizni. 1989-ben elvégezte a Kolozsvári Műegyetem gépészmérnöki szakát, 1995-ben a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégiumot, 2008-ban a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát, 2013-ban doktorált a Román Tudományos Akadémia kolozsvári George Barițiu Történettudományi Intézetében. Disszertációjának címe: Háromszék címerkincse.
1989–1993 között a gyergyószentmiklósi Gép- és Pótalkatrészgyár mérnöke, közben 1990–1991 között a Salamon Ernő Líceum szaktanára, 1993–1996 között a kolozsvári Művelődés folyóirat szerkesztője, 1995-től a sepsiszentgyörgyi Háromszék munkatársa, 1996-tól szerkesztője, 1999-től szerkesztőbizottsági tagja, 2020-tól a Történelmünk rovat vezetője.
közös rendezvénye
Ádám Ágnes
Nyíregyházán született 1958. november 10-én.
Gyermekkorát Nyírpazonyban töltötte.
Nyíregyházán a Zrínyi Ilona Gimnáziumban
érettségizett 1977-ben. 1980-ban Budapesten, a
Misztótfalusi Kis Miklós Nyomdaipari
Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben
könyvkötő szakmunkásvizsgát tett. Könyv-és
papírrestaurátori végzettséget szerzett a Képző- és
Iparművészeti Szakközépiskola esti tagozatán,
valamint az Országos Széchényi Könyvtárban
(1981-1983). 1985-ben könyvkötő mestervizsgát
tett. Egyetemi diplomáját a Magyar Képzőművészeti
Főiskola Múzeumi és Közgyűjteményi
Tárgyrestaurátor szakán szerezte meg (1988-1992).
1996-ban az Eötvös Lóránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán végzett könyvtörténész-
könyvmuzeológus szakon.
Továbbképzések, ösztöndíjak, tanulmányutak:
Deutsche Bücherei in Leipzig, Universitätsbibliothek
Jena (1988) Földgömbrestaurálás, OSZK (Frau Moyesh,
M. Schack; ÖNB) (1990) Österreichische
Nationalbibliothek Wien, Salzburger Landesarchiv
(1993) Hollandia, Amszterdam, Hága, Leiden (1994)
Görögország, Athen, Thessaloniki (1996) The
International Course on Japanese Paper Conservation,
ICCROM (Japan, Tokyo, Kyoto, Nara, 1997) „Train the
Trainer“ Internationale Seminar, Wien, Graz (1998).
Munkahelyek:
1. Állami Könyvterjesztő Vállalat, Budapest, Kossuth
Könyvesbolt -Vörösmarty tér (1977-1978)
2. Pest megyei Levéltár, Budapest, könyvkötő és
restaurátor (1978-1984)
3. Magyar Nemzeti Könyvtár – Országos Széchényi
Könyvtár Vári Restauráló Műhely (1984-2007) Történeti
bőr- és pergamenkötések, kéziratok, fatáblás, fémveretes
kódexek, pergamen oklevelek, régi nyomtatványok,
térképek, plakátok, metszetek restaurálása. Részvétel a
Corvina Programban, egy új restaurálási eljárás
kifejlesztésében és alkalmazásában.
4. Osztrák Nemzeti Könyvtár, Bécs (Österreichische
Nationalbibliothek, Institut für Restaurierung, 2007-
2023) Feladatok: állományvédelem a
könyvrestaurálásban, bőrborítású fatáblás kódexek
restaurálása. Pergamenrestaurálási eljárások,
könyvtörténeti technikák kutatása. Oktatás, előadástartás,
publikálás, vezetés a Könyvrestauráló Intézetben.
Kézikönyv és jegyzetek írása a pergamenrestaurálásról.
Több Corvinát restaurált, valamint előkészített
magyarországi kiállításra.
Tagság: Papír és Nyomdaipari Műszaki Egyesület,
Restaurátor Szakosztály (1983-2009)
Szerkesztőbizottsági tag a PNyME Papíripar című
folyóirat, Hagyományvédelem és Restaurálás rovatának
(1998-2009). 1988-ban felvették a Magyar
Képzőművészeti Alap tagjai közé (munkái elbírálása
alapján). 1994-től tagja az Internationale
Arbeitsgemeinschaft der Archiv-, Bibliotheks- und
Graphikrestauratoren, azaz a IADA-nak. A Bécsi Napló
munkatársa. Elismerések: Miniszteri Dicséret az
Országos Széchényi Könyvtárban végzett munkájáért
(1986). Az OSZK Keresztury Pályázatára beadott
„Könyvmuzeológia restaurátor szemmel“ című
tanulmánya 2.helyezést ért el. (2004) Magyar Örökség
Díj (csoportos) egy új pergamenrestaurálási eljárás
kidolgozásáért és a sérült állapotban lévő Corvinák
restaurálásáért (2017).
Demeter László
Történész, muzeológus, könyvkiadó.
Erdélyben, Baróton született, 1975-ben. Alap-
és középfokú tanulmányait szülővárosában
végezte; 1993-ban a helyi Baróti Szabó Dávid
Középiskolában érettségizett. 1996-tól a
kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem
Római Katolikus Teológia Fakultásának
hallgatója volt, ahol 2000-ben hittantanár és
történész diplomát szerzett.
2001 és 2006 között Nagyajtán és Baróton
tanárként dolgozott. A székelyföldi
Erdővidéken, Baróton, 2006-ban megalapította
az Erdővidék Múzeumát, melynek azóta
vezetője. A múzeum gyűjteményének
legfontosabb darabjai: Kászoni Gáspár
gyűjteménye, a Dobó-Valál Egyesület régészeti
ásatásaiból előkerült tárgyak, valamint két, a
világon egyedülállónak számító kiállítás, a
szinte teljes épségben előkerült négymillió éves
masztodon csontváz, illetve a Miniatűr
Történelem: Erdély Története az Őskortól a II.
Világháborúig című évről évre bővülő
ólomkatona-kiállítás.
2006-ban megalapította a Tortoma
Könyvkiadót, melynek ügyvezető tulajdonosa.
2017-től, a dr. Obrusánszky Borbála
főszerkesztésében negyedévente megjelenő
Kelet Kapuja című folyóirat felelős kiadója.
2019-től a budapesti Heraldika Kiadó
ügyvezető tulajdonosa. 2000 és 2009 között a
negyedévente megjelent honismereti folyóirat,
az Erdővidéki Lapok alapító főszerkesztője.
Laptulajdonosa volt az Erdővidéki Hírlap című
hetilapnak.
A Gaál Mózes Közművelődési Egyesület
elnöke, olyan identitáserősítő rendezvények
szervezője, mint az Erdővidéki Közművelődési
Napok, vagy a Magyar Örökség nevű
honismereti szabadegyetem és tábor. Alapító
elnöke (2010) a Kun Kocsárd Egyesületnek,
mely szervezet célja a dél-erdélyi szórvány
magyar közösségek felkarolása. 2018-tól a
Magyar Örökség Díj kuratóriumának tagja,
Erdély képviseletében. A magyar jövőbe vetett
optimista hitének, a nemzet iránti elkötelezett
tenni akarásának és ez irányú, szerteágazó
munkásságának köszönhetően az erdélyi
magyarság egyik meghatározó alakja és
mozgatórugója.
A magyar szórvány napjának kezdeményezője.
Több mint tíz éve vetette fel, hogy november
15., Bethlen Gábor születésének napja legyen a
magyar szórvány napja. Javaslatát elfogadta
első ízben az RMDSZ kongresszusa, utána
pedig a Magyar Állami Értekezlet. Végül a
Magyar Országgyűlés ezt törvényerőre emelte,
így november 15. a Magyar Szórvány Napja
lett.
Születési hely, idő: Budapest, 1972. május 18. Középfokú
tanulmányok: Eötvös Loránd Gépipari Technikum 1986-1991.
(Gépésztechnikus) Felsőfokú tanulmányok: 1. ELTE
Bölcsészettudományi Kar, Történelem szak (1991-1997). 2. ELTE
Bölcsészettudományi Kar, Új- és Legújabbkori Muzeológia szak
(1993-1999). Végzettség: Történész-muzeológus
Munkahelyek: 1. Klebelsberg Kunó Általános Iskola- és Gimnázium, 1995-1998. Történelemtanár. 2. A Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Főosztálya, muzeológus, majd az MNM Történeti Tára főmuzeológusa (az Egyedi Tárgyak Gyűjteménye, Bélyegző- és Pecsétnyomó Gyűjtemény, Ereklyegyűjtemény kezelése), majd tárigazgató-helyettese, jelenleg a Modernkori Főosztály vezetője.
Szakmai, írói tevékenység:
Számos jelentős időszaki (Több mint szolidaritás – A magyar-lengyel kapcsolatok ezer éve /2011/;
Rejt/Jel/Képek ’56 – A forradalom titkos művészete /2016/; Közös időnk 1989-1990 /2020/ és állandó múzeumi kiállítás (Tudós magyarok, akik a 20. századot csinálták /2001-2016/) (kurátorként, illetve társkurátorként) történő megrendezése mellett folyamatos szakmai publikációt végzek a 19-20. századi magyar művelődéstörténet területén. Legfontosabb megjelent szakmai publikációm a Világkiállító magyarok 1851-2000 (Holnap kiadó, 2008.) című monográfia, amely a magyarok világkiállítási sikereit összegzi. E munkám bővítve magyarul és angolul is megjelent 2010-ben (Világkiállító magyarok 1851-2010). E kutatási
anyagomra építve 2021-ben rendezhettem meg a Magyar Nemzeti Múzeumban a Magyar Expó sikerek 1851-
2021 című időszaki kiállítást. Történész-muzeológusi munkám mellett történelmi regények írásával foglalkozom. 2013-ban a L’Harmattan kiadó gondozásában jelent meg első regényem Antantmisszió címmel, amely az 1919-es román megszállás
idején játszódik.
További regényeim:
A lengyel freskó Historycum kiadó, 2018.
Báthory – A korona ára; Báthory – A katonakirály Rézbong Kiadó, 2019-2020.
A latrok ideje – Erdély 1848-1849 Lazi Kiadó, 2022.
Jövőre hátraszaltó! (Holnap kiadó, ifjúsági regény, 2023.
Buda&Pest Egy város zivataros századaiból 1241-2023. (16 író közös családregénye, én a Holdfogyatkozás című részt írtam Buda 1686-os visszafoglalásáról.) Historycum kiadó, 2023.
Elnyert pályázatok, ösztöndíjak
1. Klebelsberg-ösztöndíj. (Párizs, 2008.)
2. NKA Alkotói támogatás A lövészárkok művészete című, első világháborús kismonográfia létrehozásához
(2015-2016.)
3. Az 1956-os emlékbizottság Mansfeld Péter pályázatán (KKETTKK-56P-01) alkotói támogatás elnyerése
a Lengyel vér című történelmi regény kéziratára, 2016.
4. Az MMA művészeti ösztöndíjprogramja (irodalmi szekció), 2018-2021.
Díjak:
A honvédelmi miniszter különdíja a Hadügyminisztérium Múzsák a lövészárokban 47. Katonai
Irodalmi pályázatán (első világháborús novellapályázat, 2014.)
Szakmai szervezeti tagság: Magyar Múzeumi Történész Társulat, Történelmiregény-írók Társasága, Magyar Írószövetség
Családi állapot: Feleségem Dr. Bognár Katalin fényképtörténész, két gyermekem van (Gál Petra Júlia /18
éves/ és Gál Veronika /14 éves/).
Rendezvény helyszíne: Capistrangasse, 2/15, 1060 Bécs
1953-ban születtem Budapesten, és 1983-ban kerültem a Külügyminisztérium Konzuli Főosztályára, majd egy éves felkészülést követően, 1984-88 között a kolozsvári főkonzulátuson teljesítettem külszolgálatot ügyfélfogadó konzulként a hivatal Ceausescu általi megszüntetéséig.
1988-1990 között a Konzuli Főosztályon, majd a román területtel foglalkozó Politikai Főosztályon voltam szakreferens,
1990-1996 között a bukaresti nagykövetségen dolgoztam kisebbségpolitikai ügyekkel foglalkozó diplomataként, majd első beosztottként.
1996-1999 között a Területi Főosztályon újra a román ügyekkel foglalkozó szakreferens,
1999-2003 között az újra megnyíló kolozsvári főkonzulátuson főkonzul,
2003-2006 között újra szakreferens a politikai főosztályon, 2006-2011 között pedig a bukaresti nagykövetség nagykövet-helyetteseként dolgoztam. Összefoglalva: 28 éven keresztül megszakítás nélkül a külügyminisztérium román ügyekkel foglalkozó diplomatája voltam 2011-es nyugdíjba vonulásomig.
Bene Zoltán
1973-ban születtem, Szegeden élek. Alap-, közép- és felsőfokú iskoláimat egyaránt Szegeden végeztem. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 1. sz. Gyakorló Általános Iskoláját a Tömörkény István Gimnázium követte, majd a Szegedi Tudományegyetemen szereztem művelődésszervezés-média, könyvtár és andragógia diplomákat. A doktori képzést ugyancsak a szegedi egyetemen végeztem, a Málnási Bartók György Filozófia Doktori Iskolában (az abszolutórium és a doktori szigorlat után) jelenleg doktorjelölt vagyok.
1997-től kezdve két évtizedig dolgoztam könyvtárosként és művelődésszervezőként. 2006 tavaszától 2017 augusztus végéig a Szeged melletti Algyő faluházának intézményvezetője voltam, közben 2011 és 2017 között a SzegediLap.hu kulturális portál egyik szerkesztőjeként is tevékenykedtem. 2017 júliusa óta a Szeged várostörténeti és kulturális folyóirat főszerkesztője vagyok. Ugyancsak 2017 óta vezetem a Pannon Tükör, 2019. augusztus 1-től pedig az Irodalmi Jelen próza rovatát.
Emellett a Károli Gáspár Református Egyetemen tanítok óraadóként és a TiszapART Televízió szerkesztő-gyártásvezetője vagyok.
Irodalommal hivatásszerűen 2001 óta foglalkozom. Azóta jelennek meg rendszeresen novelláim, esszéim, publicisztikáim, recenzióim, kritikáim kárpát-medencei magyar folyóiratokban (pl. Kortárs, Hitel, Magyar Napló, Tiszatáj, Vigilia, Forrás, Bárka, Székelyföld, Helikon, Liget, Tempevölgy, Előretolt Helyőrség stb.), illetve antológiákban (pl. Az év novellái, A századelő novellái stb.).
Több irodalmi társaság is a tagjai közé fogadott, úgymint: a Madách Irodalmi Társaság (2002), a Fiatal Írók Szövetsége (2004), a Magyar Írószövetség (2005), a Nagy Lajos Társaság (2005), a Magyar Prózaíró Műhely Egyesület (2007), a Magyar Irodalmi Szerzői Jogvédő és Jogkezelő Egyesület (2008), a Szegedi Írók Társasága (2010), a József Attila Kör (2010), a Magyar Pen Club (2011), a Magyar Írók Egyesülete (2012).
2012 végétől töltöm be a Madách Irodalmi Társaság elnöki tisztét. A Magyar Írószövetség 2011-ben újraalakult Csongrád-Csanád megyei Írócsoportjának először titkárává, majd 2013-ban elnökévé, 2014-től pedig a Szegedi Akadémiai Bizottság Művészeti Szakbizottsága Szépírói Munkacsoportjának titkárává választottak. 2019-től tagja vagyok a Magyar Írószövetség Választmányának, 2022-től az Elnökségnek is.
2003-ban, 2008-ban és 2011-ben a Magyar Írószövetség és a Honvédelmi Minisztérium hagyományos irodalmi pályázatára benyújtott írásaimat a zsűri II., míg 2010-ben Nívó-díjjal jutalmazta. 2006-ban nekem ítélték a Fehér Klára- díjat Év-könyv című kötetemért; 2013-ban a Bethlen Gábor Alapítvány Teleki Pál Érdemérmét; 2014-ben Szeged Város kulturális elismerését, a Kölcsey-érmet vehettem át; 2016-ban, 2018-ban és 2022-ben a Nemzeti Kulturális Alap alkotói támogatásában részesültem, 2016-ban Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai című kötetem megkapta a Liget ajándékát, Varga Zoltán Zsolt kentaur-szobrát. 2017-ben Az érdemes, nemes Rózsasándor kalandjai az Év Könyve Szeged díjban részesült. 2019-ben elnyertem a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíj Programjának ösztöndíját (2019-2022). 2021-ben nekem ítélték a Tokaji Írótábor nagydíját és az Irodalmi Jelen prózadíját, 2023-ban József Attila-díjban részesültem.
Életrajz
Kolozsváron született 1956 január 7-én. Az elemi osztályok, az általános iskola, a gimnázium és egyetemi évei is szülővárosához kapcsolódtak. A Babes-Bolyai Tudomány-egyetemen szerezett magyar-angol szakos diplomát.
Az 1980-as év őszén, Kolozsváron általános iskolában kapott magyartanári állást. Hét tanéven át oktatott magyar nyelvet és irodalmat. Rövid ideig közreműködött a Kolozsvári Rádió magyar adása nyelvművelő műsorában. Tevékenyen részt vett az akkori Visszhang diákrádióban. Egyetemista korában kezdett el publikálni. Könyvrecenziói, próza- és versfordításai, rövid írásai jelentek meg a Korunk-ban és az egyetemisták háromnyelvű Echinox c. lapjában.
1987-ben Ausztriába menekült, azóta családjával együtt Bécsben él. Változatos évek és még változatosabb munkahelyek során át jutott újra vissza tanult és kedvelt szakmájához. „Nagy időbe, több lépésbe és fáradozásba tellett; és valamiféle transzcendens kegyelem is kellett hozzá, hogy visszakerüljek a tanítói, tanári pályára.” – írja önmagáról. A Bécsi Magyar Iskolában jó két évtizeden át tanította a magyar irodalmat a felső tagozatosoknak. Megélhetése alappillére volt, hogy 2006 óta a magyart, mint élő idegen nyelvet taníthatta Alsó-Ausztriában, az osztrák
tanügyben alkalmazott tanárként. A Központi Szövetség szavalóműsorát Verőfény néven közismert rendezvénnyé alakította. Az utóbbi évtizedben többször jelentkezett versekkel, versfordításokkal, alkalmi írásokkal a Bécsi
Naplóban, Széljárásban, Napsugárban, Honismeretben, Katolikusok lapjában és a Művelődésben. Jelenleg a Bécsi Napló szerkesztőségi tagja. 2012 óta a Magyar Kultúra Lovagja, 2017-ben a Külföldi Magyarságért Díjban részesült.
Publikációk:
2000 – De profundis, Lucian Blaga versei – műfordítások, Polis, Kolozsvár
2008 – az Őrszavak (www.őrszavak.com) (rovatszerkesztő)
2009 – Szeretem, akarom, tanulom (társszerző) tankönyv, diaszpórában élő elemisták számára, Bécs
2010 – Csodacsokor, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2014 – Vendégváró, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2022 – Égen-földön, gyermekversek, NIS, Kolozsvár
2023 – Az utolsó kötéltáncos, Josef Guggenmos versei – műfordítások, Mosonmagyaróvár
Életrajz
Bölcskey-Molnár Dávid 1998. február 22-én született Bécsben, Dr. Bölcskey Elemér építőmérnök, egyetemi tanár és Molnár Krisztina tolmács, fordító fiaként.
Általános iskola után a karlsplatzi Evangélikus Kooperatív Középiskolába járt, ezt követően Technikumban érettségizett, a HTL Mödling Belsőépítész szakán.
Sorkatonai szolgálatát az Osztrák Hadsereg díszőrcsapatában, a gárdakompániában teljesítette. A családi hagyományokat folytatva ezután először az egyértelműnek tűnő utat választva, a Bécsi Műszaki Egyetemen Építészetet kezdett tanulni. Valós hivatását és szenvedélyét követve egy félév után szakot váltott, és 2020 óta a Bécsi Egyetemen tanul a Történelem és a Politikatudomány karokon. A múlt félévet egy Erasmus program keretében az Eötvös-Loránd-Tudományegyetemen tölthette. Tanulmányaiért többször nyert el ösztöndíjat, ezek mellett nyaranta dolgozik, így tavaly például a kismartoni Esterházy kastély múzeumában. Főbb érdeklődési köre az Osztrák-Magyar Monarchia, valamint a 20. század Diplomáciatörténete.
Később olyan területen szeretne elhelyezkedni, ahol egyetemi tanulmányai mellett többnyelvűségét is tudja hasznosítani.
Általános iskolás kora óta a Bécsi Magyar Iskola diákja volt. A magyar nyelv, irodalom és történelem iránti érdeklődésének és ragaszkodásának magját itt ültették el benne. A szavalóversenyeken, ünnepi megemlékezéseken való részvétele hosszú évekig a naptári év biztos időpontjait jelentették számára. Nem aktív Bécsi Magyar Iskolás diákként is rendkívül fontos számára magyarsága, ezért a felelősségvállalás is. Majdnem két éve a Bécsi Naplóban ír cikkeket, elsősorban sport témájúakat (olimpia, foci eb/vb), de volt már közélettel, illetve politikával foglalkozó írása is.
A tavaly májusban, Bázelben a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a NYEOMSZSZ (Nyugat-Európai Országos Magyar Szervezetek Szövetsége) segítségével megalakuló EMIT (Európai Magyar Ifjúsági Tanács) alapító tagja, első elnöke.
Útkeresés a jövőbe – Betakarított tanulmányok, értekezések, értékelések
Könyvbemutató – Közönségtalálkozó
A szerzővel Böröndi Lajos kiadó, szerkesztő beszélget
2023. március 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
életrajz
Dr. DEÁK Ernő 1940. június 9-én született kisbirtokos családból a Sopron megyei Peresztegen. (Apai ágon nagylózsi nagyszülei Deák Antal és Fejes Ágnes, a peresztegi anyai ágon Bongár János és Sinkó Marcella). 1956. december 9-én hagyta el Magyarországot, azóta Ausztriában él. A középiskolát Ausztria különböző magyar gimnáziumaiban végezte, Innsbruckban érettségizett az 1960/61-es tanévben. Ezt követően a bécsi Tudományegyetemen, főszakon gazdaság- és társadalomtörténetet, ill. kelet-európai történetet, mellékszakon germanisztikát végzett. Doktori értekezését a mai Burgenlandban fekvő Lánzsér-lakompaki uradalom történtéből írta, fősúllyal a XVI-XVII. századra, kitekintéssel a Mária Terézia-féle urbárium rendezésre. 1970. július 9-én avatták a filozófiai tudományok doktorává. 1970-1976 között kutató tanársegédként dolgozott a Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetében, majd az Osztrák Tudományos Akadémia Gazdaság-, Társadalom- és Várostörténeti Bizottságához, onnan a Történettudományi Bizottságához (1997) került, ahol 2005. december 31-ig tudományos munkatársként alkalmazták. Tudományos munkásságának súlypontja az újkori gazdaság- és társadalomtörténet, különös tekintettel Közép-Európára, ezen belül az agrártörténet, várostörténet, kisnemesi életmód valamint a kivándorlás a XIXXX. században. Úgyszintén érdeklődési köréhez tartozik a kisebbségkutatás. Várostörténeti kutatásai eddig két részben jelentek meg az Osztrák Tudományos Akadémia kiadásában németül A magyar korona városai (1785-1918) I. A városok és a városias települések általános meghatározása (1979), II.
A városok adattára (1989). A III. rész, A városok struktúrája és tipológiája (előkészületben). Egyetemi tanulmányai megkezdése óta (1961 ősz) megszakításokkal aktív szerepet vállal az ausztriai (bécsi) magyarok egyesületi életében. 1967-ben egyik alapítója és névadója volt az integratio c. magyar-német nyelvű kulturális folyóiratnak, amely gondozásában 1979 óta könyvsorozatként kerül kiadásra. Ausztriában elsőként adott ki gyűjteményes felmérést az ausztriai népcsoportok múltjáról és jelenéről németül (1979). Elnöksége alatt (1971-1973) került sor az „Europa“-Club átszervezésére. Az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetségének alapításától (1980) főtitkára, 1992-2014 között elnöke. 1985 januárjától szerkeszti az 1980 márciusa óta megjelenő Bécsi Naplót. Alapító- és vezetőségi tagja az 1982 óta működő interetnikus Nemzetiségi Ügyek Bécsi Munkaközösségének. A 2001 novemberében alakult Nyugat-európai Országos Magyar Szervezetek Szövetségének 2019-ig elnöke.
2023. február 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
a Bornemisza Péter Társaság februári rendezvényére
Meghívottunk:
dr. Jánó Mihály művészettörténész
A Szent László-legenda falképei a középkori Magyar Királyság templomaiban
2023. február 5.-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
ÉLETRAJZ
Jánó Mihály 1945. május 2-án született a németországi Eichstättben. Középiskolai tanulmányait Kézdivásárhelyen és Kolozsváron végezte. 1979-ben a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történelem szakán felsőfokú végzettséget szerez. Doktori oklevelét 2010-ben szerezte meg a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténet tanszékén.
Szakmai életútja igen változatos: 1973 és 1983 között a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum konzervátora, majd muzeológusa. 1983 és 1989 között a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képtárának vezetője. 2001-től 2008-ig a Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő Képtárának fő-muzeológusa. Jánó Mihály fő kutatási területe: az erdélyi középkori falképfestészet, azon belül a Szent László-ábrázolások ikonográfiája. Barabás Miklós (1810-1898) a „nemzet festőjé”-nek életműve, illetve az erdélyi magyar műemlékvédelem.
1973 és 2001 között több mint 250 képzőművészeti, történeti és műemléki dokumentációs kiállítás szervezése és megrendezése fűződik a nevéhez. 1974 és 2021 között pedig több mint 200 előadást tartott a magyar középkori, újkor és jelenkori képzőművészet témájában, Erdélyben, Magyarországon, és külföldön egyaránt. Szakmai tevékenysége mellett Jánó Mihály aktív szerepet vállal a közéletben is, hogy csak a legfontosabbakat említsük: 1990-2001 között Kovászna megye művelődési felügyelőségének főtanácsosa. Munkatársaival együtt végzett hivatali tevékenységéből kiemelhető: a Kovászna megyei művelődési intézmények által szervezett tudományos vagy közművelődési rendezvények szervezési és pénzügyi támogatása; valamint művelődési és művészeti intézmények, egyesületek, alapítványok létrehozásának kezdeményezése és társszervezése.
1990 és 2022 között tíz könyve, több mint száz tanulmánya, ismeretterjesztő cikke jelent meg romániai és magyarországi lapokban az erdélyi művészettörténet témakörében.
Számos jelentős művészeti és művelődési rendezvény, történelmi és bölcsészeti tudományos konferenciasorozat szervezésében, továbbá emlékművek és köztéri szobrok megrendelésében és avató ünnepségek szervezésében működött közre. Az eltelt évtizedekben tevékenyen támogatta az egyházak kultúrális rendezvényeit, valamint a roma közösségek művelődési rendezvényeinek szervezését.
1991-ben létrehozta Kovászna megye a „Kultúra szabadságáért” díját, a Háromszék művelődési életében kimagasló eredményeket elért intézmények és szakemberek számára. Munkája elismeréseként Jánó Mihályt több rangos szakmai testület választotta tagjává: a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat; a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága Budapest; a Romániai Képzőművészek Szövetsége; a Barabás Miklós Céh; a Magyar Művészet Akadémia köztestülete. 2022-ben, az erdélyi magyar kulturális örökség feltárását és széles körű megismertetését szolgáló munkája elismeréseként Novák Katalin, a Magyar Köztársaság elnöke Jánó Mihály részére a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozta.
2022. december 8-án, csütörtökön 18 órakor
A rendezvény helyszíne: Bécsi Magyar Otthonban (Bécs I., Schwedenplatz 5/I/9)
bemutatójára
2022. december 8.-án, csütörtökön 18 órakor
a Bécsi Magyar Otthonban (Bécs I., Schwedenplatz 5/I/9)
Üdvözlés: Deák Ernő
Moderátor: Martos Péter
A kötetet bemutatja és méltatja: Ködöböcz Gábor, irodalomtudós (Eger)
S. Csoma János (videofelvételen)
Pohl Balázs, színész
Duics László, zongorista
Víg Margit, hegedűművész
2022. december 4-én, vasárnap, d.u. 17:30 órakor
A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
2022. november 6-án, vasárnap, d.u. 17:30 óra
A rendezvény helyszíne: Bécs 6., Capistrangasse 2/15
Bornemisza Péter Társaság / Péter Bornemisza Gesellschaft.
Capistrangasse 2/15, 1060 Wien, Ausztria
Bankverbindung:
Unicredit-Bank Austria, 1020 Wien, Rothschildplatz 1. BLZ: 11000 Konto Nr. 00207578600 IBAN: AT581100000207578600 SWIFT (BIC): BKAUATWW
Copyright © 2023 Bornemisza Péter Társaság / Péter Bornemisza Gesellschaft. Alle Rechte vorbehalten.
Input your search keywords and press Enter.